adventi népi játékok
KARÁCSONYI KÁNTÁLÁS
A karácsonyi, többnyire énekes, esetleg verses köszöntőt általában kántálásnak nevezték, de néhol kóringyálás, pászlizás, mendikálás, angyali vigasság néven emlegették.
A köszöntők karácsonyi énekeket énekelve járták végig a falut. Engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban énekeltek egy vagy több éneket. Ezután valamilyen ajándékot kaptak, melyet megköszönve mentek tovább. Különböző korcsoportok jártak köszönteni, kántálni, általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok és késő este a házas emberek. Újabban sok helyen már csak a cigányok járnak kántálni alamizsnagyűjtés céljából.
A kántáló énekek közül a legrégebbi réteghez tartozik a „Csordapásztorok...” kezdetű, melynek első ismert alakja a Cantus Catholici 1651-es egyházi énekgyűjteményben is szerepel. Az ismertebb énekek közül ugyancsak ebben a gyűjteményben jelentek meg a „Mennyből jövök tihozzátok...” és a „Betlehem, betlehem a te határidban...” kezdetű énekek is. Kedveltek a „Mennyből az angyal...” és a „Pásztorok keljünk fel...” kezdősorú karácsonyi énekek, melyek 18. századi énekeskönyvekben szerepelnek már.
Egy falun belül is különböző lehetett a kántálók repertoárja. A karácsonyi énekekhez jókívánságokat tolmácsoló versek és adománykérő rigmusok is kapcsolódhattak.
A kántálás szokásának hallatlanul gazdag anyagából idézünk néhány helyi példát.
Szeged környékén advent estéin jártak ketten-hárman a gyerekek házról házra. Megkérdezték: „Szabad-e kántálni?”, vagy „Dícsértessék a Jézus Krisztus, möghallgatik-e az angyali vigasságot?” Engedély után elkezdik:
Avé Marija, |
Gracija pléna! |
Így üdvözlé Máriját |
Krisztusnak választott anyját. |
Együttünk mink kántálni, kántálni, |
Nem köl münket bántani, bántani. |
Aggyanak egy darab kóbászt |
Mink is husztunk fülit, farkát. |
Eregy szógáló nézd mög azt a pujkát |
Nem vákta é el a gujány a nyakát? |
Hallom hogy zörgetik a kúcsot, pézt akarnak anni |
Ha huszast annak e se fogjuk vönni. |
|
A dél-nyírségi falvakban 5–10 gyerek áll össze egy csoportba. December 24-én délben kezdik. Egyházi karácsonyi énekeket énekelnek, a „Csordapásztorok midőn betlehembe...”, „Mennyből az angyal...”, „Pásztorok, pásztorok...” kezdetűeket. Mielőtt megkapják az adományt, esetleg a következő verset mondják:
Én kis morzsa gyenge rózsa, |
Nem jártam még iskolába, |
Mégis tudom azt a verset, |
Kis Jézuska ma született |
Jászolba. |
|
A kántálásért a gyerekek, fiúk, lányok régen diót, almát, bélest, perecet, madár alakú kalácsot kaptak, amit tarisznyába, zsákba gyűjtöttek. Az utóbbi időben pénzt is kapnak. Szénát szórtak az ablak alá, hogy a gyerekek azon kántáljanak. Ezt a szénát azután a tyúkólba vitték, hogy a tyúkok jobban tojjanak.
Kántálni jártak a fiatalok, sőt házasok is, de ez utóbbiak késő este.
Az Ipoly menti falvakban a gyerekek jártak kántálni az ablakok alá. Kelenyén a hatvanas években már csak a rokonok, szomszédok ablaka alá mentek, másutt meg egy darabig még cigánygyerekek jártak. Kalácsot, aszalt szilvát kaptak a háziaktól. Az ének után tréfás párbeszéd zajlott le a háziak és a gyerekek között, például Pereszlényben:
– Hányan vattok? |
– Hatan. |
– No hát annyifelé szalaggyatok! |
Kelenyén a kántálók a „Mennyből az angyal...” kezdetű éneket énekelték, a kisebbek pedig a következőt:
Mikor én kis gyermecske vótam, |
Juhok után jártam, |
Egy piros almácskát találtam, |
Aszt is az istenkének szántam, |
Szájjon erre a házra |
Az Isten áldása, |
Dícsértessék a Jézus Krisztus! |
Ipolynagyfalun a kisebbek verse az alábbi volt:
Én kicsike vagyok, |
A fogajim nagyok, |
Megtöröm a diót, |
Csak sokat aggyatok! |
|
Erdélyben és a bukovinai székelyek között is kedvelt karácsonyi kántáló ének a „Paradicsom közepibe...” kezdetű. Szépkenyerűszentmártonban a gyerekek három óra tájban mennek kántálni, a felnőttek este hattól éjfélig. A gyerekek az ablak alatt kint énekelnek, a felnőtteket, ha kint is énekeltek, behívják és megkínálják. Az ének előtt beköszöntőt mondanak. A gyerekek az alábbit:
Áldom, magasztalom seregeknek urát, |
hogy megadta élnünk ez karácsony napját. |
Áldjo meg az Isten e háznak gazdáját, |
kedves gazdasszonyát és minden családját! |
Boldog karácsonyi ünnepeket kivánunk. |
A felnőttek pedig a következőket mondják:
Adjon isten sokakat, |
sok karácsony napokat, |
búzát, bort eleget, |
az üvegnek feneket, |
hogy ihassunk eleget, |
biket, bakot, barackot, |
szőrőstökű malacot. |
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! |
Az énekük az alábbi
aranyszőnyeg leteritve.
2. Rengő bőcső rejá tíve,
benne fekszik az Úr Jézus.
3. Az Úr Jézus Isten Fija,
jobb kezébe aranyalma.
4. Bal këzibe aranyvessző, |
fël-fëlhajtja, mëgzúdítja. |
5. Zúg az erdő, cseng a mező, |
a madarak fütyeregnek. |
6. Az angyalok énekelnek, |
az emberek innepelnek. |
7. Nem láttam én szebb gyümölcsfát, |
mint a Jézus keresztfáját. |
8. Piros vérrel virágozik, |
Szentlélekkel gyümölcsözik. |
|
A kánták, karácsonyi rigmusok néha csak a várt adományról szólnak. Andódról való a közismert ének alábbi változata:
Kiskarácsony, nagykarácsony, |
Kisült-e már a kalácsom, |
Ha kisült már, adják ide, |
Mer én azér gyüttem ide, |
Ha nem sült ki én nem várom, |
Mert igen fázik a lábom. |
|
Az erdélyi falvakban karácsonykor többnapos tánc volt, melynek az ünnepélyes bevezetését jelentette a kántálás, majd folytatódott az Istvánok, Jánosok köszöntésével, a névnapi kántálással.
Kalotaszeg-szerte karácsonykor négynapos tánc volt. Karácsony szombatján (dec. 24-én), december 25–26-án és aprószentek napján, december 28-án. Karácsony szombatján kántálással kezdődött az ünnep. Első nap reggelén az istentisztelet után már megkezdődött a tánc a templom előtt és a lányhívogatás. Az erre a feladatra választott legények sorra meghívták a lányokat. Első ünnep délutánján kezdődött a régen négy-, újabban háromnapos tánc. 25–26-ra és 26–27-re virradó éjszaka járnak Kalotaszeg falvaiban Istvánt és Jánost köszönteni. Aprószentek napján zárult azután a zenészek hazakísérésével a karácsonyi ünnep. Magyarózdon az ünnep első napján a falu muzsikusai zenés kántálóval járták végig a falut, kalácsot gyűjtöttek. A legények pedig a lányos házaktól gyűjtötték a pecsenyét, kolbászt a karácsonyi mulatságra, a táncházba. Karácsony másodnapjától kezdődött a tánc. A lányok ilyenkor adták a legények kalapjára a bokrétát. Külön tánca volt a gyermekeknek, a gyermektánc, amit csak karácsonykor engedélyeztek.
BETLEHEMEZÉS
A legnépszerűbb karácsonyi szokás a magyar nyelvterületen a betlehemezés volt. Nagyobb előkészületet, betanulást igénylő dramatikus játék, melynek több táji típusa is kialakult. A játéknak általában több szereplője van. Egyes változataiban bábok is szerepelnek, ez az ún. bábtáncoltató betlehemezés. A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem. A betlehemezés főbb jelenetei lehetnek az ún. szálláskeresés: József és Mária szállást keresnek, de nem fogadják be őket, a király, gazdag ember, vagy a kovács végül az istállóba küldi őket. A következő jelenetben az angyal a pásztorokat Betlehembe vezeti. Költögeti a mezőn alvó pásztorokat, akik azután ajándékaikkal az újszülött Jézushoz mennek. A betlehemezés része lehet az ún. Heródes játék is. Ebben a jelenetben a napkeleti bölcsek találkoznak Heródessel, majd az angyallal, aki figyelmezteti a bölcseket, hogy kerüljék el Heródest. A napkeleti bölcsek látogatását mutatja be Jézusnál, és Heródes haragját, esetleg a betlehemi gyermekgyilkosságról is szól.
A betlehemezés fontos részét képezi a pásztorok évődése az öreg és süket pásztorral. A betlehemezés egyes jeleneteit gyakran önállósulva, külön szokásként adták elő. Így például a szálláskeresést az advent időszakában, a Heródes-jelenetet vízkeresztkor. Gyakran jártak házról házra csak a pásztorok tréfás jelenetével. A Magyar Népzene Tára a betlehemes játékokat négy fő típusba sorolta: I. erdélyi, II. alföldi és felső-tiszai, III. dunántúli, IV. felföldi. Az erdélyi típusban az angyalon, pásztorokon kívül szerepel Szűz Mária, Szent József, a király szolgája. Ebben a változatban jellegzetes jelenet a szálláskeresés. Az alföldi és felső-tiszai típusban az angyalokon, pásztorokon kívül betyár vagy huszár szerepel. Jellegzetes része a cselekménynek a perselyezés. A dunántúli változatokban a pásztorok jelenete a játék központi része. A felföldi típusban az angyalon, pásztorokon kívül a Gubónak, Jakabnak, Kecskésnek nevezett figura tűnik fel.
Az erdélyi típus előadása különösen nagy előkészületet, betanulást igényelt. A szereplők feladatuknak megfelelő jelmezeket viseltek. Felnőtt férfiak játszották, kivéve az angyal és Mária szerepét, amit jó hangú gyerekre bíztak.
Az andrásfalvi betlehemesek bekéredzkedés után karácsonyi éneket énekelnek, majd a szálláskeresés történetét. Ezután a Király behozza a betlehemet és beköszöntő verset mond. Utána lép be József, és párbeszéddel, énekkel folytatódik a szálláskeresés története. E jelenet után következik a pásztorok ébresztése, ajándékvitele, az Öreg csobánnal folytatott párbeszéde. A pásztorok énekelnek, táncra kerekednek, majd célzásokat tesznek az adományra. Végül énekkel távoznak:
Serkenj, lelkem, mély álmodból, vigyázz magadra |
Mert ma urad jött a világra, szép váltságodra. |
Drága kincset hoz magával orvoslásodra. |
|
Az alföldi típus egyik változata a konyári betlehemezés. A szereplői: Heródes, juhász, öreg juhász, betyár és az angyalok. A Heródest alakító legény kér bebocsátást. Együtt éneklik a „Mennyből az angyal” kezdetű karácsonyi dalt, majd a betyár bemutatkozása következik. A játék a pásztorok ébresztésével, az ajándékvitellel, a pásztorok évődésével folytatódik. Búcsúzó ének és áldáskívánások után távoznak. A betyár versének részletében emlegeti a perselyt.
A dunántúli változatban a szereplők gyakran antikizáló neveket viselnek, például a nagymizdói (Vas m.) változatban Titeris, Maksus a két pásztor, a harmadik, az öreg neve Koredob. Rajtuk kívül még egy szereplője van a betlehemesnek, az Angyal. A pásztorjelenet után közösen éneklik az adománykérést:
vöröshajma, egy kis só a bográcsban volna jó,
ó, ó, ó!
2. I, i, i, |
az kalács mindennapi. |
Hogyha adna valaki, |
úgy lehetne jólakni, |
i, i, i. |
3. É, é, é. |
egy korsó bor emellé. |
Torkainkat megkenné, |
nem lehetne jobb enné, |
é, é, é. |
4. A, a, a, |
kolbász ide, szalonna, |
Pásztoroknak jó volna, |
gazdasszony ha anna, |
jó volna! |
|
A felföldi típus változatai az Ipoly mentiek. Az Ipoly menti falvakban mindenütt szokás volt a betlehemezés, ma azonban már csak töredékesen emlékeznek vissza rá. Kelenyén és Ipolyfödémesen még a hatvanas években is betlehemeztek a cigányok, de ez már egy leegyszerűsödött változat volt. Az Alsó-Ipoly menti betlehemezésnek 5 szereplője volt. A KubóKubót kivéve – bementek a házba, meggyújtottak két gyertyát a betlehem előtt. Karácsonyi énekeket énekeltek, a csörgősbottal adva meg az ütemet. A karácsonyi ének után kiszóltak a Kubónak, akivel megkezdődött a tréfás párbeszéd: tréfás, nevettető bojtárnak öltözött figura. Szakállas volt, kifordított báránybőr kucsmát viselt és ködmönfélét, vállán hátizsákot, kezében botot. A többiek fehér rojtos, bő szárú gatyában, piros szalaggal átkötött ingben mentek, a fejükön papírból készült püspöksüveg, a kezükben csörgősbot volt. A betlehemvivő nyakszíjon hordta a betlehemet. Engedélykérés után – a
Vezető: – Kubó! Voltál Betlehembe?
Kubó: – Hol a tehenbe?
Vezető: – Kubó tudsz keresztet vetni?
Kubó: – Mit kereket vetni? (próbálgatja a kerékvetést).
Ipolyvarbón karácsonynap előestéjén járt a két angyal, öregapó, és aki a betlehemet vitte. Csizmában voltak, kifordított báránybőr sapkát viseltek. A betlehemet deszkából készítették. A jászol mellé szalmát is tettek, s a betlehemet szentképekkel díszítették. Engedélykérés után az alábbi köszöntőt mondták:
Egy nagy vigaságos örömöt hirdetek, |
Mer a Krisztus Jézus szűztől született. |
Mennyei királyunk köztünk megjelenik, |
Aki jövendöltetik. |
Majd a közismert „Pásztorok keljünk fel...” kezdetű éneket énekelték. Tréfás párbeszédre is sor került, a szobába szólították az öreget:
– No, gyűjj be te öreg!
– Jaj fijajim de nagy finyességet látok!
– Betlehem az öregapó!
– Be-he-he?
– Nem be-he-he, Betlehem!
Végül adománykérő éneket énekeltek:
Kolbász, odal, szalonna, |
Pásztoroknak jó vóna. |
Ó, ó, ó, É, é, é, |
A kenyér mindennapi, |
A kalács csak ünnepi, |
Úgy lehetnye jóllaknyi, |
Hotyha anna valaki. |
Ó, ó, ó, háromesztendős toklyó, |
A bográcsba vóna jó, |
Abba vóna hagyma, só, |
É, é, é, ety kulacs bor amellé. |
Kolbász, oldal szalonna, |
Pásztoroknak jó vóna. |
É, é, é, a kenyér mindennapi. |
Kolbászt, szalonnát, kalácsot kaptak, majd boldog ünnepeket kívánva mentek tovább
A betlehemezés változata a bábtáncoltató betlehemezés, mely a Balaton környékén, a Felső-Tisza-vidéken és Esztergom környékén, de szórványosan másutt is előfordul. A templom vagy jászol alakú betlehemben mozgatják az angyalt, ördögöt, Heródest, pásztorokat, halált, adománygyűjtőt stb. megjelenítő figurákat.
A betlehemezésből kivált jeleneteket is főként advent és karácsony idején játszották el. Egyik változatát bölcsőskének, bölcsőjárásnak nevezik. Szereplői – egy fiú kivételével,aki József szerepét játssza – mind lányok. A Máriát alakító lány bölcsőt visz magával. Pereszlényben (Hont m.) az alábbi éneket énekelték:
örömében így kezdé el énekét, énekét:
2. – Ó, én szerelmes magzatom, |
buj-buj-buj, buj-buj-buj, |
aludj, szívemnek öröme, |
csuj-csuj-csuj, csuj-csuj-csuj! |
3. – Nem alhatok, édesanyám, |
jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj, |
mert érkezett a szívemre |
baj-baj-baj, baj-baj-baj. |
4. – Mi bajod hát, ó gyönyörü |
Jézusom, Jézusom? |
Mondd meg nekem, te anyádnak, |
Krisztusom, Krisztusom! |
5. – Látod, anyám, az egeket |
elhagytam, elhagytam, |
és egy rongyos istállóba |
szállottam, szállottam. |
|
A bölcsőjárás a szálláskeresés-jelenet változata.
A szálláskeresés mint a paraszti ájtatosság egyik megnyilvánulása Szentcsalád-járás néven ismert a magyar nyelvterületen. Karácsony előtt kilenc napon át általában egymáshoz közel lakó család viszi egymáshoz a szentképet vagy szobrot. Énekelnek, imádkoznak, és másnap reggelig a háznál hagyják a képet vagy a szobrot. Jellegzetes énekük első versszaka:
Nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek Ura.
A betlehemezésből önállósult pásztorjelenet dunántúli változatára példa a vasszilvágyi pásztorozás. Az 1960-as évek végén egy szegényebb, többgyerekes család három, tíz éven felüli fiaiból kerültek ki a szokás szereplői. Rossz ruhákat, bundát vettek magukra. Engedélyt kértek a háziaktól, hogy lehet-e pásztorozni. Ha megkapták, az egyikük bement és elkezdte:
Hopp taljás jó estét kedves házigazda, |
Tericcse asztalát fehér abroszával. |
Nem tuggya miféle pásztorok lepik meg a házát. |
Hű posztor a helyem! |
Bemegy a második:
Hopp taljás jó estét kedves házigazda |
Hol az a szitykes, szutykos szolgáló leánya? |
Később jöttem vóna, kurugla már egybeégett vóna! |
Hű posztor a helyem! |
Végül bemegy a harmadik is:
Hopp taljás jóestét kedves házigazda |
Akkorát zikkentem, zökkentem a kentek ajtajába, |
Ha hat mázsa lelkem lett vóna még az is kipottyant vóna. |
Hű posztor a helyem! |
Ezután együtt énekelték:
Elaluttunk az erdőbe, |
Üzenet jött a fülünkbe, |
A madarak énekeltek, |
A vadak meg zengedeztek, |
Hideg télbe, meleg nyárba. |
Köpüljünk a Jézuskának tejecskét, vajacskát. |
Főzzünk neki lisztecskét, darakását. |
Jobb ez a gazda, mint a másik |
Jól tartott bennünket |
Sonkával, szalonnával, |
Sonka, kolbász, szalonna, |
pásztoroknak jó volna, |
ha a gazda nyújtana, |
Egy icce bor melléje, |
Pásztoroknak köllene. |
ha a gazda töltene. |
Ezután boldog karácsonyi ünnepeket kívánva az adományok átvétele után továbbmentek
Lukácsházán a pásztorok tréfás álmaikkal szórakoztatták a hallgatóságot:
– Hű pajtás mit álmottál?
– Mit álmottam? Azt álmottam, akkora szunyogot láttam, hogy két betyár vitte vasdurungon és a hátsó kérdezte az elsőtől: Komám megvagy? (Tátrai Zs. gy. 1966).
OSTYAHORDÁS
Többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Ennek fejében a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, melyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagymával együtt ettek, sőt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.
Az Ipoly menti falvakban legtovább élő népszokás volt a karácsonyi ostyahordás. A negyvenes években a kántortanító megsüttette vagy megsütötte az ostyát, a gyerekekkel szétküldözgette, amiért cserébe lisztet, babot, kolbászt és más élelmet kapott. Pereszlényben az ostyahordók az alábbi köszöntővel vitték az ostyát:
Ádám első atyánk dicső szent ünnepét, |
Akik megélhették karácsony szent bőjtjét |
Élhessék vígan Krisztus születését! |
E kis ajándékot hosztam szeretettel. |
Igaz becsülettel, |
Ahogy a kis Jézusnak vitték a báránykát, |
Mi is azonképp horgyuk a szent ostyát. |
Kedves tanítónknak ő engedelméből |
Kivánunk mi békét tiszta szívünkből. |
|
A gyerekek pénzt vagy cukorkát kaptak. Az Ipolyhídvégi köszöntő így hangzott:
Mikor az úr Jézus világra született, |
Először is mihozzánk hasonló gyerek lett, |
Mint mennyei mester tanított sok jóra, |
Most az ostyaszínbe testét nekünk aggya. |
Hozták a pásztorok sajtot, báránykákot, |
Mi is azonképp horgyuk az ostyákot |
Szájjon erre a házra |
Az Isten áldása. |
(Csáky 1987: 40) |
A Tápió mente néhány falujában is szokás volt az ostyahordás. Mendén az ostyát a kántor vagy a felesége sütötte. Karácsony előtti héten a gyerekek vitték szét. Többszínü ostyát is sütöttek, fehéret, zöldet, pirosat, sárgát. Ostyahordó versük:
Öröm és békesség legyen ura e háznak, |
mit isten angyala mondván pásztoroknak, |
Én is pásztorként hoztam az ostyákat, |
Fehér ostya jelzi Krisztus tisztaságát, |
a zöld szín az ő ártatlanságát, |
Piros, érettünk szent vére hullását, |
Sárga, keserű poharát és halálát, |
Ezeket mondván, az Urnak nagy hálákat mondok |
és boldog ünnepeket kívánok! |
A kosárból kivették a háziak az ostyákat, és helyébe rakták az adományaikat a kántornak, lisztet, kolbászt, babot, bort, esetleg pénzt. A széthordásért a gyerekek pár fillért kaptak. Nemesviden, Somogy megyében a mendeihez hasonlóan színes ostyákat hordtak szét a 15–20 éves legények. Versük ugyancsak az ostyák színét magyarázta. Az ostyahordásból származó jövedelem korábban a tanítók díjlevelébe foglalt járandóság volt, akárcsak a Balázs- és Gergely-napi koledálásból származó adományok.
PÁSZTOROK KARÁCSONYI VESSZŐHORDÁSA
A pásztorok karácsonyi vesszőhordása az egész Ipoly vidékén elterjedt szokás volt. Ipolyhídvégen karácsony vigíliáján egész nap jártak a pásztorok vesszőkkel, melyből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat, azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. Az ún. aprószentek vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A vesszővel a gazdasszony megveregette a teheneket. Tavasszal a gazda az ekére tette, hogy jobban húzzanak az állatok.
Ipolyvarbón a pásztor az alábbi köszöntőt mondta:
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kendteknek! |
Mulassák kentek Krisztus Urunk születése napját |
Több jóval, kevesebb búval! |
Aggyon Isten országunkba bort, búzát, |
Csendes békességet, |
Holtunk után léleküdvösséget, |
E szó mondásom! |
|
A varbói asszonyok kötényükkel annyi szálat húztak ki a csomóból, amennyi kijáró állatuk volt. A vesszővel megveregették a disznópásztort, hogy egészségesek legyenek a disznók, a tehénpásztort nem, mert akkor rúgós lett volna a tehén.
Paláston hosszú nyírfavesszővel járt a tehén-, disznó-, kecskepásztor. Aprószenteknek hívták a vesszőt. Kötényükkel húzták ki, majd rácsapdostak a pásztor lábára, hogy így táncoljanak a borjúk, báránykák.
A Tápió környékén mindenütt ismert, ma már kihalt szokás volt a pásztorok karácsonyi vesszőhordása. A pásztorok hosszabb, rövidebb köszöntőt mondtak, a gazdasszony a kötényével húzott ki vesszőt. Úriban, ha a kihúzott vessző ágas volt, azt mondták: „No, bornyas lesz a tehén!” A kihúzott vesszőket a szobában a sarokba tették. Alkalomadtán ezzel verték meg a rossz gyereket, de azt tartották, hogy az ilyen gyerek nem lesz keléses. Galgamácsán a vesszőnyalábokból ugyancsak a kötényével húzhatott a gazdasszony. Ezzel megveregették a pásztorokat, hogy a jószág egészséges legyen. A Hortobágy vidékén karácsony napján keresték fel a pásztorok a gazdákat. Karcagon a nyájjuhászok köszöntötték a gazdáikat, akik azután megvendégelték őket. A hajdúböszörményi köszöntésnek nem volt állandó szövege. Kunmadarason kántálásnak
nevezték a szokást, mely megegyezett a karácsonyi kántálással. Együtt ment a juhász, a kondás, gulyás és a csordás. Az „Istennek szent angyala...” kezdetű éneket énekelték. Nagyivánban különösen azokat a gazdákat keresték fel, akiknek egyúttal névnapja is volt
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Online Zithromax Propecia Finasteride Usato [url=http://cialtadalaff.com]cialis 5mg[/url] Get Pyridium Cash Delivery
24 Drug Store EllArrexy
(Ellperb, 2019.03.25 18:40)Bestellen Viagra Online Comprare Cialis Generico Online [url=http://banzell.net]generic viagra[/url] Tretinoin Cream 4 Tubes Pharmacy Price Pdr Keflex Trazodone 100mg
Comprar Viagra Original En 24 Horas Kelhots
(Kelhots, 2018.12.27 03:09)Viagra Sin Receta Gibraltar Cheap Valtrex Canada [url=http://viapill.com]viagra[/url] Can Cats Take Human Amoxicillin
Acquisto Cialis Generico Italia Kelhots
(Kelhots, 2019.11.06 04:05)