Március -Böjtmás hava, Kikelet hava-
március 4. Kázmér napja
A patkányűzés napjaként is emlegették. A gabonatárolókat ebben az időben takarítják, készítik elő az új termés befogadására. Télen a mezőről befészkelődött rágcsálókat rossz lábasok, vödrök veregetésével, hangoskodással próbálták kiűzni.
Fontos szerepük volt ebben a gyerekeknek, mivel versenyezniük kellett, ki tud több dögöt felmutatni a nap végére. Természetesen a jutalom sem maradhatott el. A legeredményesebb gyerek gyújthatta meg azt a máglyát, melyet a sok szemétből raktak az udvar végében.
Március első hete napjainak időjárással kapcsolatos jóslása:
Ha ez az időszak esős, havas volt, az aratás megkezdését, arra felkészülését eltolták egy héttel.
március 7. Tamás napja
Sok más nap mellett, ez a nap is szerelemjósló. Ha a lány azt akarja tudni, merről jön a vőlegénye, akkor Szent Tamás napjának éjjelén zörgesse meg a kaput, s amerről vastagabb kutyaugatás hallatszik, onnan várhatja.
Húshagyó kedd
A böjt kezdete.
Hamvazószerda
Hamvazószerdán tartják a keresztények a hamvazkodást. Ez a nap dologtiltó, böjtfogadó nap.
MÁRCIUS 12. GERGELY NAPJA
A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509–604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak. A magyarországi Gergely-járás eredetét, interetnikus kapcsolatait Földesi Béla vizsgálta. Tanulmányában többek között felvázolja a szokás kialakulását a középkori szegény tanulók különböző ünnepekhez kötődő mendikálásától, mely a 17. század közepétől Balázs napjához (febr. 3.), de rendszerint Gergely napjához kötődött .
A Gergely-járás szokása országosan ismert volt, de élő gyakorlatát már csak szórványosan lehet megtalálni. A Gergely-járás célja a 17. századtól nemcsak az adománygyűjtés volt – melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek –, hanem az iskolába való verbuválás is. A katonai toborzás mintájára a szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. A szokás azonban az idők folyamán egyszerűsödött.
A Gergely-járás éneke és szövege összetett. Jellegzetes szövegeleme a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napja” kezdetű hosszú ének, mely a 17. század végén megjelent egyházi énekeskönyvben is szerepel. A szövegnek jól ismertek 18–19. századi változatai ). A szokást gyakran a tanítók egyéni leleményei alakították. Az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, jókívánságmondóka és adománykérés.
„Borsodban s csaknem egész felső Magyarországon a református iskolás gyermekeknél szokásban volt a Gergelyjárás; de már most csak kevés helyen van divatban. Gergelynapkor t. i. az iskolás gyermekek dobbal, zászlóval czifrán s pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dallás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekekkel kedvet kapassanak az iskolába járásra, aminthogy ha valamely házba bementek, azt volt első szavok: van-e katona, ki Pallas táborába beáll? Többek közt a kengyelfutó kitünőleg czifrán volt öltözve. Ezen azon joga volt, hogy akármely házba bementek, az ágyra fölheveredhetett, hanem e kiváltság árát gyakran keservesen megfizette; mert az ágyba jó eleve tűt rakván, kengyelfutó uramat jól megszurkálta. A többi Gergelyjárók az asztalt körülállván, egy pár dalt elénekeltek, s ezután leülvén, a házigazda valamivel megkínálta. Ekkor előállt a nyárs és kosárhordó. A nyársat, ahol különös kárt nem tett, a padlásba ütötte. A nyársra szalonnát szúrtak, a kosárba tojást tettek, tehetősebb háznál pénzt is adtak. Ami így begyűlt, az iskolatanítóé lett, de aki rántottával néhányszor megvendégelte a Gergelyjárókat. Volt még a Gergelyjárókkal egy úgynevezett morjó (bajazzo) is, ki képét korommal bekenvén, ruháját szalmával kitömvén egy karikással a kezében, a többi gyermek előtt futkosott és pattogott, s különféle pajzánságot elkövetett. A morjó szájába, amennyire emlékezem, következő vers volt adva:
Miért bámulsz reám, vén vasorrú bába. |
Nem láttál még embert angyali formába? |
Távozz ez ártatlan seregtől messzire, |
Mert másként jót húzok hátad közepire.” |
|
Bálint Sándor a Gergely-járás nyomaira bukkant Szeged környékén Újkígyóson, Csanádapácán, ahol a múlt század hetvenes éveiben még ismerték a szokást. Kálmány Lajos az apácai Gergely-járást le is jegyezte.
A Zala megyei Barabásszegen 1900 körül gyűjtött Gergely-járás leírását, szövegét és dallamát mutatjuk be példaként:
„Már régóta szokásban van e vidéken, hogy az iskolásgyermekek hárman vagy négyenként egy csapatban, szalagokkal és virágokkal feldíszített kalapjukkal mennek házról házra s át a szomszéd községekbe is Gergely-napot köszönteni. Közülük egy a bejelentő ki előre megy és »szerencsés jó napot« kívánva megkérdezi, hogy »Megengedik-e Szent Gergely napját köszönteni?« A háziak beleegyezése után bejönnek mindnyájan és eléneklik együtt az éneket. Rendesen pénzzel, tojással meg sonkával fizetnek. A pénz a fiúkat, a tojás meg egyéb a tanítót illeti.”
1. Szent Gergely doktornak, híres tanitónknak
az ő napján
régi szokás szerint menjünk Isten szerint
Iskolánkba!
2. Lám, a madarak is |
hadd szaporodjanak, |
majd eljőnek, |
a szép kikeletkor |
sok szép énekszóval |
zengedeznek. |
|
3. Mert ilyetén helyben, |
mint gyümölcsös kertben |
a fia fák, |
nevelkednek ifjak, |
gyermekek, jó fiak |
Isten által. |
|
4. Ily helyben királyok, |
urfiak, császárok |
tanittatnak, |
a szegény árvák is, |
elhagyott fiak is |
oktattatnak. |
|
5. Ti is ezenképpen |
jertek el nagy szépen |
iskolánkba, |
hol velünk legyetek |
és szép részt vegyetek |
tudományban! |
|
6. Nem jó tudatlanul |
felnőni parasztul |
e világban, |
mert így emberségre |
nem mehet tisztségre |
ez országban. |
|
7. Szüléknek öröme, |
mint drága gyöngyszeme |
ti kedvesek, |
Krisztus mutat példát, |
hogy ebben ő magát |
keressétek. |
|
8. Krisztus Urunk régen |
itt a földön lévén |
gyermekkorban, |
szereti rendünket, |
ülvén doktorok közt |
a templomban. |
|
9. Jertek el hát velünk, |
mert értetek jöttünk, |
jó gyermekek! |
Sok áldást úgy vesztek, |
Istennél úgy lesztek |
ti kedvesek. |
|
10. Ott kell megtanulni |
miként kell szolgálni |
az Istennek: hittel, |
szeretettel, szent, |
kegyes élettel |
Felségének. |
|
11. Kérünk hát, jó szülék, |
hogy jól megértsétek, |
amit mondunk, |
mert nem azért jöttünk, |
hogy itt időt töltsünk |
házatoknál. |
|
12. Hogyha nem adhattok |
az útra deákot |
házatokból, |
papirosra valót |
adjatok, adományt |
javatokból, |
|
13. hogy Isten áldása |
és szent áldomása |
házatokon |
maradjon mindvégig, |
világ végeztéig |
jószágtokon! |
|
1. FIÚ: |
|
Békességet adjon az Úr e háznépnek, |
akiknek lábaik igaz úton lépnek, |
közönségesképpen kisdednek, öregnek, |
kik az úr utában járni törekednek! |
|
Ezentúl a tavasz újjul virágokkal, |
vitézek, kik vagytok ugró paripákkal, |
mint árva táborát ti is tanulókkal |
méltán kövessetek szép fiaitokkal. |
|
Megleszen immáron Gergely pápa napja, |
készülj, gyermek, mindjárt viszlek iskolába, |
eleget heverél itthon a kuszkóban, |
sokat kandikáltál a kásás fazékba. |
|
Pesta, Peti, Gyurkó, Ádám, Imre, Jankó, |
Csuszko, Paszko, Palko, Galaboci, Ferkó! |
Ezek mind egyenként táborunkba valók, |
elvisszük ezekkel Ruskát, Pannát, Sárát! |
|
Ha ezek nem lesznek, adjatok szalonnát, |
szalonnával együtt tojást és az anyját, |
görbe garast, márjást, kocrágó Jutkát, |
így vesztek Istentől mindenféle áldást. |
|
2. FIÚ |
|
Szerelmes öcséim, kik most el nem jöttök, |
mig mi idejövünk, megvirágzik a tök. |
Azután pediglen kész lessz a Abcétek, |
az Urnak ajánlván mindnyájan bennetek. |
|
MIND (kimenőre a fenti dallamra): |
|
14. Dicséret, dicsőség, |
tisztesség adassék |
az Istennek, |
csendesség, békesség |
legyen e háznépnek, |
amen, amen! |
(MNT II. 103. sz.) |
Néhol úgy leegyszerűsödött a szöveg, hogy már csak az adománykérés maradt meg. A Zemplén megyei Pusztafaluban a tanító vezetésével járták végig a falut, pénzt, tojást, egyéb élelmet gyűjtve:
Kérem asszonyomat, adjon vagy két tojást |
Kérem a tarkát, tojjon helyébe mást. |
A fekete, sárga, fehér és a suta |
Tojjanak sokakat minden Gergely napra. |
(Petercsák 1978: 95) |
Sárkeresztesen ma már csak egy kiszámolóban él a Gergely-járás emléke:
Gyertek gyerekek iskolába, |
Ötözzetek papruhába |
Inc-pinc Lőrinc |
Te vagy odakinn. |
(Gelencsér 1981: 193) |
A Mura-vidéken, Göntérházán azonban még élő népszokás a Gergely-járás. Felpántlikázott kalappal indulnak a Gergely-járók. A pántlikát a rokon lányoktól kapják. A csoport vezetője fakardot visz, melyre egy darab paprikás füstölt szalonnát tűznek. Kosarat és erszényt is visznek magukkal. A 3–5 tagú csoport 7–8. osztályosokból kerül ki. A népszokás 1895-re nyúlik vissza, mikor bevezették a kötelező népoktatást. A korabeli tanító szervezte meg, hogy népszerűsítse az iskolát. A házaktól gyűjtött tojást a tanítónak vitték, aki rántottával kínálta a Gergely-járókat. Ma már a tanító nem fogadja el az adományokat, így a gyerekek osztják el egymás között a tojást és a pénzt (Penavin 1988 68–70).
Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: „Megrázza még szakállát Gergely”, vagyis előfordul, hogy e napon havazik: „Megrázta szakállát Gergely”. Csépán Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetik a lent. Topolyán ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.
Március 15. Nemzeti ünnep
Az ezen a napon gyújtott ünnepi tűz, a „szabadsági tűz”. Régi szokások szerint e nap estéjén néhányan összejöttek, szomszédok az udvaron és körülülve Kossuth nótákat énekeltek és idézgették az 1848 – 49-es eseményeket.
MÁRCIUS 18., 19., 21. SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK
Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”
Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés.
Nem feledkezhetünk meg az e napi névnapköszöntőkről. Kopácson például az alábbi köszöntőket mondták:
Engedje az isten, hogy sok Sándor napját |
Megérjünk erőben, egészségben. |
vagy:
Isten éltessen sokáig, |
Mig a füled nem ér a bokádig. |
(Penavin 1988: 71) |
A század elején lejegyzett Borsod megyei palóc Sándor-köszöntő így hangzik:
Sándor napja ma vagyon, |
Átbillegtem a fagyon. |
Ha jegy garast annátok, |
Tudom mennem bánnátok. |
Ha mehhaltok jaó jártok, |
Rám marad a vagyontok. |
Szivemből kivánom! |
(Istvánffy 1911: 299) |
A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba.
A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sipot” . Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” .
Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-nap volt a hagyományosan megszabott ideje. Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést. József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” (Bálint S. 1980b: 256). Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.
József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás. A József-napi köszöntők közül egy rövid változatot idézünk Várdarócról:
József a neved napján a boroskancsót érd el, |
Amig a halál a torkodra nem térdel! |
(Penavin 1988: 72) |
Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.
Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták (Bálint S. 1980b: 257). Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.
Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.
március 24. Gábor napja
A tavasz negyedik napja. Ekkor a kertekben megélénkül az élet. A káposztaültetést e napon végezték
MÁRCIUS 25. GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJA
A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját. Az analógiás mágia az alapja annak a szokásnak, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle. Így tartották ezt például Zagyvarékason, a Mura-vidéken is. Az Ipoly vidéki falvakban vigyáztak a frissen oltott fára, mert ha letörne az ága, féltek, hogy abból szerencsétlenség származik. Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.
Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott. Gyimes-völgyben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regulát ismerik: „Gyümölcsoltó hidege téli hónapnak megölője”. Palicson, Bácsszőlősön, Kispiacon a békákat figyelik. Ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz.